Csend. Síri csend. De hát mi más legyen egy temetőben? Mert a halottak ugye nem beszélnek. Ám van olyan, amikor már az élők sem. Holtak és élők csendben. Síri csendben. Valami eltört...

Tatárszentgyörgyön is, de már korábban Veszprémben is. Két külön tragédia és mégis van bennük rengeteg közös.Veszprém után hatalmas volt a riadalom, kongtak a harangok, ugattak a kutyák.

Tatárszentgyörgyön csak az égő ház gerendái sercegtek. Nem lehet állítani azt, hogy a két gyilkosság között összefüggés van. Mert bizotsan nincs. Emellett az is biztos hogy van. Mert ide vezet az, amikor nyíltan szídjuk a másikat, legyen bármilyen is a bőrszíne. Ide vezet az, hogy táptalajt biztosítunk a rasszizmusnak.

Ide vezet. Ok nélküli, eszetlen öldöklésekhez. Brutalitáshoz, kegyetlenséghez. És bármilyen fájdalmas is leírni ezt, milyen irónikus ez a világ? Nem? Nemrég égtek a vonalak,  üvöltötte a sokaság: "Gyilkosok! Állatok! Kiírtani!"

Mikor meg egy ilyen gonosz kívánság teljesül, akkor meg hirtelen síri csend lesz. Fájdalmas síri csend. Ilyenkor senki nem akar beszélni, ilyenkor senki nem üvölt, kiabál.

Csend van. Síri csend. Valami eltört...