Sötét van New York utcáin. Havazik. Hideg szél fúj, ami elhat a csontokig. A távolban egy rendőrautó szirénázik. A sötétben egy bőkabátos férfi áll. Ez csak ő lehet. Max. Max Payne.
Arca más mint megszoktuk, de ez nem baj. Sajnos azonban más dolgok is változtak, amitől viszont már az ismerős környezet elidegenül. Hiába a jó hangulat, az ismerős képi világ. Ez a Max Payne valahogy nem az a Max Payne, amit sokan a képregényen és a számítógépes játékon keresztül megismertek.
Természetesen a Max Payne filmről írok. A "movie" jól kezdődik rögtön a játékban érzem magam. Ám ez az érzés max 2-3 percig tart. Szépen lassan távolodunk a játékban tapasztaltaktól. Kár. Nagy kár.
Azért kár, mert a játékban megismert Max Payne, karakter, történet simán filmre való. Nem egy "észosztó, okoskodós" filmnek, hanem egy igazán kemény pörgős akciófilmnek. Sok-sok akcióval, lövöldözéssel és "bullet time"-al. Elvégre a játék is így rabolta el milliók szívét. A filmből leginkább két dolog hiányzik. Egy tökös Max Payne, illetve az akciók. Egy Max Payne akciófilmnél pedig azt hiszem nem kell ecsetelnem ez mekkora hátrányt jelent...
Nem volt könnyű dolguk a készítőknek, mert két számítógépes részt szerettek volna egy filmmé gyúrni. Szerintem szerencsésebb lett volna, ha egyet kiválasztanak, mert így elég kutyult lett az egész. Ráadásul egy csomó olyan tényező bejött a filmbe, ami játékban nincs is, vagy csak egy mellék vonal. Mint például a drog, amitől mindenki szárnyas démonokat halucinál. Szerintem itt kapott gellert a film story-ja. Lehetett volna egy sokkal jobb forgatókönyvet írni.
Mint ahogy főszereplőnk is lehetett volna keményebb. A színésszel, Mark Walhberg-el nincs semmi bajom nem játszott feltétlenül rosszul. A karaktere nem volt kidolgozva. Max Payne egyszerűen fogalmazva tökölt. A másfél órás filmből szerintem egy és negyed órát eltökölt. A végén meg úgy próbálták hangsúlyozni, hogy most aztán milyen kemény, és dühös ez a bácsi, hogy üvöltött két nagyon, mint az oroszlánok. Inkább tetettekkel kellett volna igazolni. Végig ez volt bennem. "Na, mostmár nekimész! Na, akkor majd most. Na lődd le. Majd most. Most! Most! Na?!" És nem és nem. Nem történik meg az, aminek szerintem már kb 10 perc alatt meg kellett volna történnie. Max belekezd a saját háborújába. A játékban tényleg háború, két perc után térdig gázolunk a hullákban. Itt meg... Max-nek nem egy érzelgős műmájernek kéne lennie. Hol van az a dühtől vezérelt, szinte ész nélkül működő gyilkológép? Hol van a betöretlen ló? Hol a vadság?
Sajnos sehol. Kár. Mert a képi világ jó lett. Sőt, volt ötletes rész is. Az elején mikor volt egy-két pofon, vagy lövöldözés, akkor a kép pirosan bevillant, mint a játékban mikor eltaláltak. Ezt marha ötletesenk tartottam, ám sajnos a készítők elfeldkezdtek erről. Kb háromszor fordult elő a film elején, többször nem.
Kár. Mert meg lehetett volna csinálni. Akkor pedig ledőlt volna a teóriám, hogy számítógépes játékból nem lehet jó filmet készíteni. Természetesen ez ellenkező előjellel is igaz. Sőt. Sajnos azonban nem dőlt meg a teória, pedig ez a film megtehette volna. Nem tette. Kár.
Sötét van New York utcáin. Havazik. Hideg szél fúj, ami elhat a csontokig. A távolban egy rendőrautó szirénázik. A sikátorban senki, csak halk sírás hallatszik. New York utcái sírnak az elszalasztott lehetőségek miatt...
