Nem is olyan régen láttam ebből a kis rajzfilmes észosztó sorozatból egy részt, ami megfogott. A pontos értés miatt beteszem ide, hogy azt teljes mértékben értsétek miről beszélek.
Gombóc Artúr és Adó Apó. Összességében egy igényesen elkészített produktummal van dolgunk. Még azt is mondom, hogy jópofa, és teljes mértékben egyet tudok érteni vele. Elég sok résszel rendelkezik ez a kis sorozat, és nem megy a szomszédba egy kis demagógiáért. Öszességében azt mondom, ötletes és poénos dolog. DE! Véleményem szerint, ahhoz, hogy az itthoni helyzetet valósan tudjuk modellezni, egy kis kiegészítésre szorul a történet:
Volt egyszer 10 barát, elmentek sörözni. Jól elvoltak, nem számolták az időt, és a korsókat sem. Ahogy közeledett a fizetés szépen lassan tüntek el. Míg végül az egész társaság lelépett, így a kocsmáros úgy gondolta, hogy egy teljesen másik asztalnál ülő emberrel fizetteti ki mind a 10 atyafi folyékony kenyerét.
Nos, ezt csak azért írtam le, mert szerintem nem árt tisztázni egy dolgot. Ugye kicsiny hazánk - állítólag- morális válságba került. Kicsiny hazánk a kiskapuk országa. Az emberek meg úgy vannak szocializálódva, hogy ahol lehet csalnak. Ez tény. A nagyobbik baj most következik. Érthető módon a mindenkori állam nem nézi ezt jó szemmel és csatát hírdet a korrupció mocskos szörnye ellen. Ezt a csatát azonban nem fogja megnyerni. Addig, ameddig ők maguk sem kezdenek el becsületesen játszani. Addig, ameddig Adó Apó nem kapja el a "nagy Gombóc Artútjainkat", akik megeszik az "állam csokikészlet". Nagyon sok téren ugyan ez a helyzet. Az emberek azért nem tartanak be egy csomó szabályt, mert azt látják, hoyg a felsővezetők sem tartják be. "Hát, akkor én se tartom be!" - mondhatják teljesen jogosan.
Adó Apó kapja el nagy Gobóc Artúrokat, és ekkor a kis Gombóc Artúrok is elkezdik kifizetni a közös számlát.
Volt egyszer 10 barát, elmentek sörözni. Jól elvoltak, nem számolták az időt, és a korsókat sem. Ahogy közeledett a fizetés szépen lassan tüntek el. Míg végül az egész társaság lelépett, így a kocsmáros úgy gondolta, hogy egy teljesen másik asztalnál ülő emberrel fizetteti ki mind a 10 atyafi folyékony kenyerét.
Nos, ezt csak azért írtam le, mert szerintem nem árt tisztázni egy dolgot. Ugye kicsiny hazánk - állítólag- morális válságba került. Kicsiny hazánk a kiskapuk országa. Az emberek meg úgy vannak szocializálódva, hogy ahol lehet csalnak. Ez tény. A nagyobbik baj most következik. Érthető módon a mindenkori állam nem nézi ezt jó szemmel és csatát hírdet a korrupció mocskos szörnye ellen. Ezt a csatát azonban nem fogja megnyerni. Addig, ameddig ők maguk sem kezdenek el becsületesen játszani. Addig, ameddig Adó Apó nem kapja el a "nagy Gombóc Artútjainkat", akik megeszik az "állam csokikészlet". Nagyon sok téren ugyan ez a helyzet. Az emberek azért nem tartanak be egy csomó szabályt, mert azt látják, hoyg a felsővezetők sem tartják be. "Hát, akkor én se tartom be!" - mondhatják teljesen jogosan.
Adó Apó kapja el nagy Gobóc Artúrokat, és ekkor a kis Gombóc Artúrok is elkezdik kifizetni a közös számlát.
