Magyarországon sok érdekes ember van. Sok érdekes ember van, aki sokszor részeg. Velük pedig érdekes beszélgetni. Az interneten rengeteg ilyen videót láthetunk, ahol enyhén illuminált állapotban lévő hazánkfiai bölcsességeket mondanak. Tegnap Keleneföldön a városközpontban találkoztam egy ilyen derék atyafival. Bántam, hogy nem volt nálam semmi rögzítő eszköz, ugyanis akkor sok örömöt tudtam volna szerezni másoknak. Mivel azonban ez nem sikerült, így megpróbálom emlékezetből újraélni a beszélgetést az utcán:

Próba után vagyunk, a sógorom kitesz minket a kocsiból a kedvesemmel, illetve leendő sógorommal- az öccsével - együtt. Állunk a megállóba, és várunk hogy érkezzen a "hazavezető" busz. Az egyik kék csodáról egy bőrkabátos, kissé csapzott hajú, arcú illető száll le. A komor, borult időben bolyongani kezd a megállóban. Egy-két emberhez odament, majd erősen ránk néz, és elindul felénk. Készültem a dumára, hogy miért is adjak neki pénzt. Ám nem így történt. Megállt előttem egyik szemével méllyen a szememben néz, a másikkal talán a túloldali megállót szemlélte. Fekete bőrkabát rajta, amit kék graffitis filccel már összetageltek. Sőt a kézfején is ilyen "tagek" díszelegtek!! Ekkor már éreztem maradandó élmény lesz a beszélgetés.

- Szervusz barátom, szervusz!

- Hello.- válaszoltam neki.

- Hopp, cigivel nem, el is teszem, mert hölggyel cigivel nem. - és nézett a barátnőmre, aki felé szépen lassan közelített, ő meg szépen lassan távolodott tőle.

- Na, most kérdezhetek valamit?

- Kérdezz. - mondtam.

- Na, most ne haragudjál, hogy a barátodhoz kérdezek, mert nála van a gitár. - mondta a mellettem álló srácnak.

- Na, most, akkor kérdezek valamit.

És itt jött, az a nézés, amit csak  Charles Bronson Volt egyszer egy vadnyugatos nézéséhez tudok hasonlítani.  Nézett, nézett. Kb, úgy fél percig mikor mondtam:

- Akkor nem kérdezel?

- Néztem a szememben.- mondta.

- Aha, szóval, akkor nem kérdezel?

- Ja, de hát min játszol? Mert látom, hogy ilyen nagy...

- Basszuszgitár. Rockzenét játszunk.

- Rock. Á, múltkor néztem itt a Pémobilt a Pémobil.

- Á, b*zdmeg. Ja, nem b*zdmegolunk, mert az már kötőszó. Engem is megbuktattak a b*zdmegból. Egyes kaptam képzeld.

- Képzelem. Biztos nagyon szomorú volt.

- Elhiszed, hogy be vagyok rúgva?

- El ám. - mondtam

- Anyám is azt mondta nekem.

Ekkor kezdett elég érthetetlenné és ködössé válni a "beszélgetésünk". Valamit motyogott a Pémobilról, illetve a Charles Bronson nézést vette föl újra miközben, akkorákat szívott a cigijébe, hogy szinte az egész arca összeesett.

- Nehogy azt hidd ám, hogy be vagyok rúgva, mert itt dülöngélek. Nehogy azt hidd.

- Kizárt dolog.- mondtam.

Majd megérkezett a busz, mondtam, hogy sajna nem cseveghetek vele tovább. Fölszálltunk, majd kedvesen integetett nekünk a tagelt kezével.  Így találkoztam én Charles Bronsonnal az utcán. Ezentúl tuti kamerával fogok járni, még a vécére is...