Ember. Rövid, tömör, velős. A cím láttán nagyon sok dolgot lehetne írni. Én ezt fogom tenni. Egy gondolatfoszlányon elindulva próbálok belekapni azokba a dolgokba amik, megfognak, érdekesnek, megszívlelendőnek tartok, amik megérintenek. Mivel a blogomat többségében emberek olvassák, remélem érdekes a téma. A maradék kisebbség se búsúljon (rákemberek, ufók, poratkák, pándimenzionális lények), megpróbálok a jövőben nekik is kedvezni. Szóval következzen tehát az ember!
Ami arra indított, hogy elkezdjem ezt a témát írni, az egy úszónő volt. Név szerint, Natalie Du Toit. Az ő karrierje gondolkoztatott el. Egy úszónő, aki elég sikeresen végezte dolgát. Ám 2001-ben egy szerencsétlen baleset következtében (elütötte egy autó) le kellett vágni a bal lábát. Azt hiszem nem kell érzékeltetnem milyen trauma ez bármelyik embernek, nem beszélve egy sportolónak. Ám Natalie olyan erővel küzdött, ahogy csak kevesen tudnak. Nem hagyott fel az úszással folytatta tovább. Sikereket is ért el, különböző sérült embereknek rendezett versenyeken. Ám a pontot az i-re most a napokban tette fel. Ugyanis kvalifikálta magát, a 2008-as Pekingi olimpiára. Amikor ennek utána néztem megdöbbentem. Megdöbbentem ezen a küzdeni tudáson, elhivatottságon, hiten. Hogy valaki ennyire szeressen valmit.
Csak őszintén csodálni tudom ezt. Megindító. Tudnék még sok ilyen példát mondani. Oscar Pistorius, aki szintén kijutott az olimpiára, ám nem engedik rajthoz állni. Pedig a speciális lábprotézisei nélkül nem is tudna állni. Ugyanis térdtől lefelé nincsen lába (egyik se). Az Olimpiai Bizottság azonban arra hivatkozik, hogy jogosulatlan előnyhöz jut Oscar, mert a mű lábaknak kisebb a légellenállása, mint egy igazinak. Pedig megérdemelné...
Az ember, tehát ilyenekre képes. Ilyen embertelen teljesítményekre. Képes áldozatot hozni, képes kitartani, küzdeni, hinni, szeretni. Az ilyen teljesítmények láttán is rájövök, hogy sokunk mennyire nem használja ki azt, amilye van. Sok ember halvány árnyéka annak, aki lehetne. Bár ez kollektíven az egész emberiségre igaz. Még ezekkel a csodálatos és tényleg nagyon komoly teljesítmények is csak árnyékai annak, ami igazából lehetne az ember. Mert az ember természetesen tud állat is lenni. Bár sosem fog az állatok szintjére süllyedni, mert képtelen rá, mégis sokszor megteszi ezt. Olyan dolgokat is képes megtenni pár ember, amiket még állatoktól sem látunk. Az embernek még másik veszélyes tulajdonsága is van. Az ember pusztít. Pusztít mindent magával együtt. Az ember, aki feltalál, gondolkodik, alkot, pusztít. Jómagam meg vagyok győződve róla, hogy az ember többre hivatott, mint, hogy a taposómalomban tekerjen egész életében, majd ráhúzzanak pár lapát földet. Az ember sokkal csodálatosabb lény ennél. Minden ember egy külön dimenzió, ez hát az ember.
Ami arra indított, hogy elkezdjem ezt a témát írni, az egy úszónő volt. Név szerint, Natalie Du Toit. Az ő karrierje gondolkoztatott el. Egy úszónő, aki elég sikeresen végezte dolgát. Ám 2001-ben egy szerencsétlen baleset következtében (elütötte egy autó) le kellett vágni a bal lábát. Azt hiszem nem kell érzékeltetnem milyen trauma ez bármelyik embernek, nem beszélve egy sportolónak. Ám Natalie olyan erővel küzdött, ahogy csak kevesen tudnak. Nem hagyott fel az úszással folytatta tovább. Sikereket is ért el, különböző sérült embereknek rendezett versenyeken. Ám a pontot az i-re most a napokban tette fel. Ugyanis kvalifikálta magát, a 2008-as Pekingi olimpiára. Amikor ennek utána néztem megdöbbentem. Megdöbbentem ezen a küzdeni tudáson, elhivatottságon, hiten. Hogy valaki ennyire szeressen valmit.
Csak őszintén csodálni tudom ezt. Megindító. Tudnék még sok ilyen példát mondani. Oscar Pistorius, aki szintén kijutott az olimpiára, ám nem engedik rajthoz állni. Pedig a speciális lábprotézisei nélkül nem is tudna állni. Ugyanis térdtől lefelé nincsen lába (egyik se). Az Olimpiai Bizottság azonban arra hivatkozik, hogy jogosulatlan előnyhöz jut Oscar, mert a mű lábaknak kisebb a légellenállása, mint egy igazinak. Pedig megérdemelné...
Az ember, tehát ilyenekre képes. Ilyen embertelen teljesítményekre. Képes áldozatot hozni, képes kitartani, küzdeni, hinni, szeretni. Az ilyen teljesítmények láttán is rájövök, hogy sokunk mennyire nem használja ki azt, amilye van. Sok ember halvány árnyéka annak, aki lehetne. Bár ez kollektíven az egész emberiségre igaz. Még ezekkel a csodálatos és tényleg nagyon komoly teljesítmények is csak árnyékai annak, ami igazából lehetne az ember. Mert az ember természetesen tud állat is lenni. Bár sosem fog az állatok szintjére süllyedni, mert képtelen rá, mégis sokszor megteszi ezt. Olyan dolgokat is képes megtenni pár ember, amiket még állatoktól sem látunk. Az embernek még másik veszélyes tulajdonsága is van. Az ember pusztít. Pusztít mindent magával együtt. Az ember, aki feltalál, gondolkodik, alkot, pusztít. Jómagam meg vagyok győződve róla, hogy az ember többre hivatott, mint, hogy a taposómalomban tekerjen egész életében, majd ráhúzzanak pár lapát földet. Az ember sokkal csodálatosabb lény ennél. Minden ember egy külön dimenzió, ez hát az ember.
