Csíkok, csillagok. Csillámló halálfejek, depresszió. Korunk egyik legdivatosabb irányzatáról, az "emo"-ról van szó. Jómagam, sosem követtem az aktuális divatot. Egyfajta "outsidernek" érzem magam. Nézem, és amit értékesnek találok azt beépítem, a saját kis világomba. Így volt ez eddig is. Sok mindent láttam már. Mindíg is viccesnek tartottam, mikor valaki görcsösen követi az adott divatot. (persze nem akarok senkit megsérteni) Az "emo" azonban más. Olyan tempóban és olyan erővel érkezett meg, ami meglepő. Szerintem igazán, olyan máfél-két éve van jelen hazánkban. A kezdő sorokban olvasottak, pedig az eredmények. Ezek azok, ami alapján tudjuk azonosítani a stílust. Ezek, semmi más... Elvileg ugye, ez is zenei irányzatként indult és megmondom őszíntén, a dalok szövegén kívül nem érzek semmi különöset egy "imós" dalban. A klasszikus "világfájdalmat/világfájást" találjuk meg, ami már korábban is ismert volt. Mégis mitől lett ilyen népszerű ez az egész? Mi kényszerít mindenkit arra, hogy 12-13 éves kislányként nézzen ki, nemtől függetlenül? Jómagam viccesenek találom ezt. Főleg azért, mert sokszor maguk az érintettek sem tudják a választ. Sőt.. Ismerettségi körömben is elfordulnak olyanok, akik az "egyik szeme sír, a másik meg haj" típust képviselik. Lehet, hogy ez őket és nem az általánosságot jellemzi, de mikor hasonló kérdésekkel piszkáltam őket, nem tudtak egy klasszikus definícióval, vagy esetleg értelmesnek mondható válsszal szolgálni. Felettébb meglepő.
Amire még ki kell térni az a sajátságos halálkultusz. Különböző korokban már találkoztunk ezzel, így nem meglepő. De ebben a formában igen. Mindenhol kis pöttyös, rózsaszín, csillogó kis halálfejek "vigyorognak" ránk. Az említett dalszövegek is úticélként említik a kaszást. E mellé társul még a legérthetetlenebb rész. Az önkárosítás. Miért is? Több ilyen "imósnak" mondott személy is él ezzel az eszközzel. Pengével vagdossák magukat, majd nézik, ahogy drága vérük csepereg. Mi ebben a jó? Itt viszont nem túlzok, bárkinek föltettem ezt a kérdést, még senki sem tudta megválaszolni. Sőt, még senki sem tudott egy megközelítőleg értelmes választ adni. Ennyire vakon kéne követni a "divatot"? Ész nélkül csak rohanni a tömeggel. Nem is gondolkodni, mert minek is ugye.
Természetesen félreértés ne essék. Azon kívül, hogy nekem nem tetszik "imó" stílus, nincs semmi bajom azokkal az emberekkel akik ezt követik. Azonban ezt a "bambaságot" már elég furcsának, rémisztőnek találom. Az embernek néha az az érzése, hogy bármiből lehet divatot csinálni, ha el tudod hiteni az emberekkel, hogy ez tényleg "jó". A divat nem az adott ruházatot stílust jelenti, a divat - jelenleg - az aktuális őrültségek fejetlen követése. Ez a divat?
Amire még ki kell térni az a sajátságos halálkultusz. Különböző korokban már találkoztunk ezzel, így nem meglepő. De ebben a formában igen. Mindenhol kis pöttyös, rózsaszín, csillogó kis halálfejek "vigyorognak" ránk. Az említett dalszövegek is úticélként említik a kaszást. E mellé társul még a legérthetetlenebb rész. Az önkárosítás. Miért is? Több ilyen "imósnak" mondott személy is él ezzel az eszközzel. Pengével vagdossák magukat, majd nézik, ahogy drága vérük csepereg. Mi ebben a jó? Itt viszont nem túlzok, bárkinek föltettem ezt a kérdést, még senki sem tudta megválaszolni. Sőt, még senki sem tudott egy megközelítőleg értelmes választ adni. Ennyire vakon kéne követni a "divatot"? Ész nélkül csak rohanni a tömeggel. Nem is gondolkodni, mert minek is ugye.
Természetesen félreértés ne essék. Azon kívül, hogy nekem nem tetszik "imó" stílus, nincs semmi bajom azokkal az emberekkel akik ezt követik. Azonban ezt a "bambaságot" már elég furcsának, rémisztőnek találom. Az embernek néha az az érzése, hogy bármiből lehet divatot csinálni, ha el tudod hiteni az emberekkel, hogy ez tényleg "jó". A divat nem az adott ruházatot stílust jelenti, a divat - jelenleg - az aktuális őrültségek fejetlen követése. Ez a divat?
